2016. szeptember 5., hétfő

Tükörlelkek 2 nyereményjáték!

Sziasztok!

Szeptember közepén ajtóstul beront hozzánk a Tükörlelkek folytatása, és ennek örömére nem tudom visszafogni magam: rendezünk egy nyereményjátékot. Ez van.

Nagyon jó kis játékot találtam ki nektek. Nem kell lájkolni, nem kell megosztani semmit, csupán elolvasni/újraolvasni/átlapozni a Tükörlelkek első részét. Ez jól jön, mert úgyis most érkezik a folytatás, nem? :) Keresd ki a kedvenc idézetedet a könyvből, aztán írd meg nekem itt kommentben, így máris bekerültél a kalapba! Hát nem egyszerű?

És képzeljétek, rögtön két nyertest fogunk sorsolni, két Tükörlelkek 2 keresi a gazdáját.


A játék az alábbi Rafflecopter dobozkában zajlik, tehát először is jelentkezz ide be, aztán pipáld ki a kötelező kommentelős feladatot, miután kész vagy vele. A kommentelést a bejegyzés alján, a "Megjegyzés küldése" résznél tudod megtenni. Bármilyen idézetet elfogadok, ami a Tükörlelkek első részéből kerül kimásolásra. Lehet egy sor, egy gondolat, vagy akár több mondat is, de lehetőleg ne legyen hosszabb 2-3 bekezdésnél, vagy féloldalnyi párbeszédnél.

A sorsolást szeptember 15-én, a dedikálás előtti napon tartjuk. Apropó, dedikálás: ugye jöttök? :)

Íme a nyereményjáték dobozkája:

a Rafflecopter giveaway

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll.

Dóra xx

2016. szeptember 3., szombat

Nyárértékelő

Legutóbb január elején írtam ehhez hasonló bejegyzést, és nagyon érdekes visszakövetni, hogy 8 hónappal ezelőtt milyen gondolatok és friss élmények foglalkoztattak. Annyi minden történt azóta.

Ez a nyaram értékelése szeretne lenni, de induljunk akkor már januártól – amikor megígértem magamnak, hogy átviszem a friss érzelmeket és élményeket az újévbe, nem játszok olyat, hogy január elsejétől minden hopp, egy varázspálca suhintásával lenullázódik, letisztul, és újra beindul. Van, amivel nem lehet megtenni, hogy lezárod december 31-re magadban, és csak a frissen születő érzelmekre és történésekre koncentrálsz – jól is tettem, hogy nem vettem félvállról a téli dolgaimat, mert tavaszra-kora nyárra értek csak be, akkorra tisztázódott le, mit is jelentenek ezek nekem, vagy miféle megoldást tudnék találni rájuk.

Tavasszal újraindult bennem az alkotás, aminek hihetetlenül örültem, és azért szögezzük le, ebben nagy szerepet játszott az új inspiráció (köszi, Andy Biersack), ami újra indította az írói vérkeringésemet, és amit valahogy mindig a zenében találok meg. Visszataláltam a régi irányba, amit, féltem, hogy már-már elveszítettem a mindennapok valósága közepette. De – mivel semmi sem lehet tökéletes – tavasz vége-nyár eleje felé újabb törés következett, ami szó szerint kettétörte a Tükörlelkek 2 kéziratát, és ezzel újabb kihívás elé állított; belemenekülök a melankóliába, vagy képes vagyok összekaparni magamat és bizonyítani, felülkerekedni a valóságon, és kiírni magamból azt, amire jelenleg iszonyatosan szükségem van. És igen, megtettem. Júniusban kizártam a külvilágot, és befejeztem a könyvet, ráadásul nagyon elégedetten álltam fel az íróasztaltól. Úgy érzem, életem egyik legkomplexebb regényét sikerült összehoznom, és kifejezetten büszke vagyok rá. 




A nyár egyik része tehát ebből állt: a regény befejezése, javítása, a letisztult, végleges kézirat összehozása, aztán a szerkesztés, és minden, amit előkészítünk a megjelenés előtt. Csodás, tanulságos folyamat még mindig. Hálás vagyok azért, hogy olyan irányt választhattam, ahol, úgy érzem, húsz, harminc év múlva is tanulni fogok valami újat. Nincs megállás (mondaná a bátyám), mindig van hová fejlődni, egy-egy mondatot vagy motívumot csiszolni, átgondolni egy karakter jellemét, szerepét. Imádom csinálni.

A nyár másik fele meglepetés volt számomra: megleptem saját magamat azzal, hogy rájöttem, lassan akarva-akaratlanul is átlépek egy új szakaszba. Furcsa kérdések fogalmazódtak meg bennem az utóbbi hónapokban-hetekben saját magammal kapcsolatban, és azt hiszem, most jutottam el odáig, hogy végre felfedeztem: valami nem oké. Olyan érzésem van, hogy egyhelyben toporgok, és új élményekre, új kihívásokra, új fajta érzésekre lenne szükségem. Ez egyébként jelen van az írás terén is, de hálistennek ezzel nincs gond. Épp, hogy ezeket a sorokat írom, most ébredek rá, hogy az írással mindig előrébb járok egy-két lépéssel, mint önmagammal kapcsolatban. Tudom, mit tervezek az írással, tudom, mennyire izgalmas lesz kidolgozni a következő ötleteimet, tudom, hogy ezen a téren nem fogok a sötétben tapogatózni. Viszont nekem meg valami változásra van szükségem, mert nem vagyok megelégedve a jelenlegi helyzettel. Még nem igazán tudom, hogy a változtatás miben fog megmutatkozni, de egy biztos: ősszel valami önismereti tréningszerűséget fogok folytatni. Új helyek, új emberek, új élmények, mert nem érzem magam elég rugalmasnak, és úgy vettem észre, belekötök a közvetlen környezetembe, és megzavarom az állóvizet, mert vágyom valami újra, valami másra, holott a probléma abban gyökeredzik, hogy valószínűleg rossz állóvíznél kutakodok – el kell menni felfedezni a többi tavacskát is.

Nem tudom, hogy ez most spirituális utazás vagy fizikai, egyszerűen nem tudom. De változásra vágyom, mert valami nem jó bennem, és azt hiszem, jó, hogy ez így megfogalmazásra került, mert a leírt szavaknak nagy jelentőséget tulajdonítok. Újfajta könyveket is szeretnék olvasni, kicsit nyitottabb akarok lenni a világra – fura, pont őszre időzítek egy megújulást, amit tavasszal kellene csinálni, de hát sosem állítottam, hogy szokványos vagy éppen normális lenne az élethez való hozzáállásom. Miért hazudtolnám meg önmagamat? Pont ez lenne a lényeg, hogy zsigeri szinten elfogadom, változásra vágyom; visszatalálni ebben a kaméleonkorszakban az origóhoz, ahogy a Punnany Massif mondja. Vagy új origót keresni. Vannak biztos pontok az életemben, az egyik legfontosabb ezek közül az írás, és most már tudom, hogy enélkül nem megy ez a dolog, amit az életemnek hívok, de valami más is kell, valami új. Sok új. Ki kell találnom, micsoda.



Köszi, nyár. Helló, ősz!

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll.

Dóra xx

2016. szeptember 2., péntek

Tükörlelkek 2 beleolvasó, dedikálás Budapesten

Egyre közelebb a nagy nap, szeptember 13-a, amikor megjelenik a Tükörlelkek második része. Fogalmatok sincs, mennyire várom - nem tűkön ülök, inkább rajtuk fetrengek. :D A megjelenés örömére mindjárt szervezünk is egy jó kis dedikálást Budapesten, méghozzá az Allee Libri Könyváruházában, szeptember 16-án pénteken, 5 órától. Szerintem tapsikolva-ugrálva foglak várni benneteket, tudjátok, csak a szokásos... :)




A másik fantasztikus hír, hogy már elolvasható a Tükörlelkek 2 első pár oldala - ez a beleolvasó, amit EZEN a linken találtok meg.

És, aki odáig merészkedett, hogy belekukkantott az első fejezetbe, annak megsúgom, hogy létre is hoztam szépen a Második rész zenei lejátszási listáját, amin egyelőre még csak az az egy dal van kint. ;) Ha ez spoilernek számít, akkor meg ne nyissátok! :D

Úristen, mennyire izgalmas most itt minden! :D Csak én vigyorgok úgy, mint Kriszti, amikor Kornél bejelölte őt Facebookon? :))

Nagyon sok szeretettel várlak benneteket a dedikáláson!

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll.

Dóra xx

2016. augusztus 16., kedd

Tükörlelkek 2 teljes borító


Katt a képre a nagyításért!


Orsi és Kriszti nem is lehetnének távolabb egymástól.

Fekete Orsolya ezúttal olyan helyzetbe sodorta magát, amiből csak segítséggel tud kimászni: muszáj lazítania a falakon, amikkel körbevette magát, különben teljesen egyedül marad. Eszter az egyetlen támasza, de legjobb barátnőjét túlságosan lefoglalja a szerelem. Orsinak helyre kell hoznia a viszonyát Olivérrel és Paullal, ráadásul az édesanyjával is egyre furcsábban alakul a kapcsolata. És persze ott van Zsolt meg Rágógumi is, akik változatlanul szúrják a szemét…

Péterfi Krisztina felhőtlenül boldog a budapesti kirándulás után, ám rá kell jönnie, hogy egyre kevesebb ideje jut a szerelemre, Vikire, és a táncra is. A felvételi miatt hatalmas rajta a nyomás, nem találja a helyes irányt a jövőjéhez vezető úton. Mindennek a tetejébe ott van Tragédia, aki ellenségként tekint rá, hiába szeretne Kriszti ezen változtatni. Pedig eljön az idő, amikor kénytelenek lesznek szóba állni egymással…