2017. január 2., hétfő

2017: egy szexi szám


Jó ránézni arra, hogy 2017. Elönt a magabiztosság, a kíváncsiság és belém férkőzik egyfajta elégedett, meleg érzés, ettől lesz szexi számomra 2017. A tavalyi év minden szempontból egy átmeneti kísérlet volt nekem, megjártam a poklot és voltam a mennyországban is; a hullámvasút és a hullámvölgy nem eléggé kifejező arra, ami 2016-ban történt velem. Ennek következtében értékes leckékkel gazdagodtam, és emiatt vagyok ennyire magabiztos, ha 2017-re gondolok. Tanultam, tapasztaltam, erősödtem, lélekbúvárkodtam és még jobban elmerültem saját magamban, megismertem, mire van szükségem ebben az életszakaszban. Így jutottam el odáig, hogy felszabadultan hagyom magam mögött 2016-ot, és már most imádom 2017-et.

Na, de lassítok kicsit, mert ez a bevezető elég nagy katyvasz lett. Utoljára nyár végén írtam önértékelést, úgyhogy megragadnám az alkalmat és összegezném az elmúlt 4-5 hónapot. Hú gyerekek... azt mondják, egy év alatt sok minden megváltozhat, de azt nem gondoltam volna, hogy alig fél év alatt is teljesen új emberré válhatsz. Pedig határozottan olyan érzésem van, hogy velem valami hasonló történt. Kezdjük ott, hogy szeptemberben és novemberben is jelent meg könyvem, és mindkét regénnyel egy sorozatomat zártam le, szóval képzelhetitek, ez milyen elégedettséggel tölt el: nagyban hozzájárult a belső békém kiegyengetéséhez, hiszen ez most olyan, mintha két kör egyszerre zárult volna be. Az egyik 17 éves korom óta, a másik 22 éves korom óta volt nyitva, és egyszerre kerültek a helyükre. Az írással kapcsolatban elönt a teljesség érzése: folyton azt hajtogatom, hogy az egyik legbiztosabb pont az életemben, úgyhogy most már új vizekre evezhetek, hiszen az újévbe is átírtam magam, és január 1-jét is írással töltöttem, nem véletlenül. Nem aggódom, tele vagyok ötletekkel, az írás fix és sérthetetlen temploma a lelkecskémnek. :)

A fél évvel ezelőtti értékelésemből simán kitűnik, mennyire nem voltam rendben önmagammal. Viszketésféle érzés jött rám akkoriban. Egyfolytában nagy sétákat tettem, és nem tudtam megnyugodni. Baromi idegesítő volt, hogy nem tudtam rájönni, mi a gond. Nos, ez megszűnt. Hogy mi kellett hozzá? Magamba szálltam. Ez a legeslegjobb szó arra, ami történt velem: az új élmények és találkozások, az ismeretlen és ijesztő kipróbálása segített abban, hogy felismerjem, mire van szükségem, milyen is igazából a személyiségem, ki vagyok én pontosan. Feszegettem a határaimat, a filozófiába és spirituális irodalomba is belekóstoltam (ez tutira meg is marad, mert nagyon megszerettem), ezáltal is sikeresnek mondhatom az önismereti utazásomat, amit nyár végén emlegettem először. Nagyon sokan segítettek ebben. A családom, a barátaim, az írás, a keleti vallásfilozófia, Csernus doki, Müller Péter, egy csomó új zene, amit az utóbbi hónapokban ismertem meg, Mateo Solék a Lonerwolf.com-ról, és nem utolsó sorban az olvasóim. Szerintem még mindig nem tudjátok, milyen sokat jelent nekem minden aprócska visszajelzés, amit a könyveimmel kapcsolatban kapok tőletek. Szeretlek benneteket! :)



Szóval az önismereti tréning konklúziója a következőképpen hangzik:

- Nagyon fontos, hogy képes legyél megteremteni a belső békédet. Hogy rátalálj egy helyre, ahová vissza tudsz lépni önmagadba és lenyugtatni a háborgó lelkedet és fejecskédet.
- Azért kell nyitottnak lenni az ismeretlenre, mert csak így tudod megérteni, ki is vagy valójában. Csak a határok feszegetésével tudod felismerni, mit jelent az, hogy hűtlen lettél önmagadhoz vagy méltatlanul viselkedtél a saját értékrended értelmében.
- Az egódat megpróbálod fenntartásokkal kezelni, és mindennap teszel annak érdekében, hogy alázattal végezd a saját feladatodat a körforgásban, aminek mindannyian része vagyunk.
- A harmónia és a boldogság több pilléren nyugszik, a test-lélek-szellem hármas karbantartása a kulcs, és az, hogy hálát adok azért, ami megadatott ahelyett, hogy olyasmit hajszolok, aminek még nem jött el az ideje.
- A jelenben maradni és megélni azt. Talán a legfontosabb minden megfigyelésem közül.

Ez mind nagyon klisésen hangzik, ugye? Korábban én is így gondoltam, de aztán rájöttem, hogy ezek a szavak újra értelmeződnek, ha eljutottál addig a pontig, hogy önismereti tréningbe kezdj. Ehhez valószínűleg egyfajta töréspont kell, vagy csak annyi, hogy felismerd, helytelenül folyik az életed a medrében és elhatározod, teszel valamit ellene, érte. Új szabályaim vannak, amelyek napi szinten segítenek felismerni, hol a helyem a világban és mit is szeretnék elérni. Az utóbbi hónapokban kaptam válaszokat olyan kérdésekre, amelyekkel évek óta tanácstalanul szembesültem, de ehhez megint csak a határok feszegetése kellett. A legutóbbi önértékelésemben Punnanyt idéztem, azt írtam, szeretném megtalálni ebben a kaméleonkorszakban az origót, és végre úgy érzem, kijelenthetem: megvan. :)

Ezért várom annyira, mit tartogat számomra 2017. Van egy csomó tervem, amit meg szeretnék valósítani, ezek között kiemelt helyen szerepel, hogy minden pénzemet rocksztárokra költöm. Merthogy képzeljétek, 2017 egy olyan év, amikor a kedvenc bandáim közül elég sokan úgy döntöttek, hogy meglátogatják Európa kicsi szívét és elveszik előlünk a mindennapi betevőt a jegyárakkal. Lehet, hogy úgy tűnhet, túlzásokba esek a zenével és a koncertekkel, sőt valószínűleg így is van. De én egyszerűen nem működöm élő zene nélkül, és néha fogalmam sincs, hogyan inspirálódnék, ha a zene nem lenne szerves része az életemnek. Egyébként ez is benne volt az önismereti időszakomban: hogy elfogadtam, ebből nem fogok egykönnyen kinőni, hiszen a véremben van. Nálam az írás és a zene olyan szimbiózisban élnek egymással, mint valami gombakultúra, ami megfertőzi az agyamat és így a végeredmény általában egy regény lesz.

A tesóm szokta mondani, hogy "Nincs megállás." Ennek fényében továbbra is dolgozom magamon, beleértve természetesen az életmódváltást, az öngyógyítást, az edzést. Fun fact: a leadott kilóim száma nemrég elérte a szerencseszámomat, és azért ez eléggé király érzés. Az utóbbi hetekben sokszor eszembe jutott, hogyha találkoznék a két és fél évvel ezelőtti énemmel, mit mondanék neki. Először is, amikor ő meglátna, totál kiakadna, és azt kérdezné: "Ez most komoly? Hogy jutottál el idáig? Ez lett belőled? Ööö... biztos ez? Ja amúgy jól nézel ki, hogy csináltad?" Én meg csendben maradnék. Visszafogott, titokzatos mosolyt kanyarintanék az arcomra, és valószínűleg nem felelnék neki semmit. Közben meg azt gondolnám: "Örülök, hogy ennyire naiv és mindentudó vagy. Örülök, hogy ennyire biztos vagy abban, merre vezet az utad. Pontosan ez kell ahhoz, hogy akkorát zuhanj, amekkorát kell. És akkor majd megérted, mi a lényeg." Ő meg addig a szeme sarkából lopva pillantana rám, mint valami gyogyósra, aki most szökött a zárt osztályról, és aztán valószínűleg otthagyna egyedül. Hát... végül is, valahol el kell kezdenie.

A tavalyelőtti évnyitó bejegyzésemben választottam egy verset, hogy meghatározza az év alaphangját, ez volt a The Road Not Taken Robert Frosttól. Tavaly ez kimaradt; lásd, mennyire szét voltam esve. Most is választok egyet, egy sokkal pozitívabb, egyszerű és nagyszerű darabot, ami inkább dalszöveg, mint vers. :)



Paddy and the Rats: Song of a Leprechaun

Across the silver river
Over the delphs and hills
To see the sun is shining bright
Above the greenest fields
I look for the maker of Éire
Who makes the world go round
Just wait a response patiently
But I just can hear a sound

Ooooooh
Look for my inner silence
And I need it to find in me
Ooooooh
Let's return to innocence
What we really have to be

I believe in God The Father
The maker of heaven and the earth
A place to call my home
I pray for Ireland
I believe in God the Lover
The wonder that love can do
Cause love is godsend in his son
As patient as so true


Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll

Dóra xx

2016. november 24., csütörtök

Szeretünk, Katka!

Soha nem fogom elfelejteni, hogy az első gimis évnyitómon az ünnepélyes felolvasás közben eltévesztették Katka teljes nevét. Valamilyen másféle keresztnév jött a szájra. Egy kis ööö-zés és némi szemöldökráncolás után csak összejött az a "Hosszú KATINKA". Akkor még senki nem tudta, hogy Katka neve fogalommá fog válni, beég a tudatunkba, mert oly sokoldalú pozitív értékrendszert képvisel, amit nehéz szavakba önteni.


Nem vádolható senki, ha eltéveszt egy nevet; nyelvbotlás, figyelmetlenség, bármi lehetett az oka. Nem kell mindig fejcsóválva, felhorkantva kígyót-békát kiabálni, nekirontani a másiknak - erről pont Katka tudna rengeteget mesélni. Maga a kis gimis élmény a fontos számomra, mert a mai napig tisztán fel tudom idézni, hogy akkor, 12 évesen mi zajlott le bennem azon az évnyitón. Előtte csupán pár héttel, a nyáron végigszurkoltuk az olimpiát, mert a bátyám osztálytársa kijutott erre a felfoghatalan eseményre, ahol a magyarokat, Baját, a mi sulinkat képviselte! Micsoda gyönyörűség! És eltévesztik a nevét. Felütötte fejét bennem a gyerekes dac, és csak úgy megígértem magamban, hogy "Fogjátok még látni, ahogy ez a lány meghódítja az egész világot, és arannyal fog csillogni a neve!" Azt hiszem, akkor fogalmazódott meg bennem először, mit jelent hinni valakiben.

Egyébként ebben az aprónak látszó, de esszenciális momentumban pont az a lényeg, hogy abban a pár másodpercben egyáltalán nem az elégtétel foglalkoztatott. Valami olyasmit éltem át, amire Katka egész karrierje során folyamatosan tanít bennünket: hogy a munkáról, a szerénységről, a szorgalomról szól az egész, nem pedig arról, hogy odaállhassak valaki elé és azt mondhassam neki: "Látod? Megcsináltam! És te nem hittél bennem!" 




Távolról néztem végig Katka tinédzserkorát, de valahogy mégis közelről. Rengeteget hiányzott a suliból. Edzett és versenyzett, edzett és versenyzett. Azonban voltak kivételes alkalmak, amikor egy rövid szünetben, két tanóra között szembejött velem a folyosón, és láttam, hogy felszabadultan cseveg, összenevet a barátaival. Ahogy megláttam, ösztönösen kihúztam magam. Ezt nehéz megmagyarázni, de megpróbálom: Katka már a gimiben is olyan hatással volt ránk, olyan kisugárzása volt, hogy a jelenlétében nem tudtál nem arra gondolni: "Na, itt van ez a lány, aki mindent feltett egy lapra, és keményebb, mint bármelyikünk!" Motivált, inspirált, ösztönzött már a nevetése is. Tinilányos, kedves, de visszafogott mosolya volt, és mindent megtettem azért, hogy őszintén, bátorítóan rámosolyogjak, amikor elment mellettem és véletlenül összeakadt a tekintetünk. Büszke voltam rá. Szurkoltam érte, még a folyosón is, amikor épp nem versenyzett. Azon az évnyitón, 12 évesen is szurkoltam érte, és akkor is, amikor a szóbeli érettségi előtt parázott a töri tételektől, mint minden normális érettségiző. Nem sokkal azelőtt, hogy sorra került a vizsgán, amikor már nem tudta tovább lapozgatni a vázlatait, ott ültem közvetlenül mellette. Édesanyám a másik oldalán, és még emlékszem arra a bizonytalan, ideges tekintetre és a kétségekre, amiket megpróbáltunk eloszlatni. Akkor aztán tényleg úgy kellett mosolyognom rá, hogy elhiggye: hiszek benne, most jobban, mint bármikor.

Te jó ég, tiszta libabőr leszek, ahogy most erről írok. Mást nem igazán lehet hozzátenni, hiszen a világ sok nyelvén sok újságíró megírta már, miért annyira kivételes ember Hosszú Katinka: nem adja fel, keményen odateszi magát és kiáll bizonyos ügyekért, fontos neki a jövő generációja és a motiváció minden áron, minden egyes nap... Ezt annyiszor leírták már mindenféle barokk körmondatban. Nekem ebben az egész sztoriban az a fontos, hogy 12 évesen megígértem magamban valamit (nem tudtam, kinek címzem, csak úgy kiengedtem az univerzum gondolatvilágába), és Katinka valóra váltotta a gondolatomat, sőt, ezerszeresen túlteljesített a gondolataimon és reményeimen. Mert valahol Katka történetében és álmaiban gyökeredznek mindannyiunk álmai.

Egyenes gerinccel, fiatalon, kitartóan, kőkeményen, és egyben mégis szerényen, mindezt nőként. Így is lehet. Remélem, hogy nagyon sokáig lesz itt nekünk még Katinka, hogy tanulhassunk tőle. Lehet azt mondani, hogy fantasztikusan motiváló emberek veszik körül, akik nélkül soha nem jutott volna el idáig, de én mégis azt felelném erre: igen, szükséges a hátország támogatása, ám közben ritka erős lelket kell kovácsolnia és "növesztenie" ott belül egy embernek, hogy csúcsra vigyen egy ilyen karriert. A lelkierőt pedig nem árulják csak úgy a piacon, és se edző, se masszőr, se sportpszichológus nem tudja beléd plántálni. A lelket neked kell hozzá adnod. Lehetsz akármilyen őstehetség, ha nincs meg benned a megacélozott Lélek. Csak így lehet mindenkiből Iron Lady a maga területén, így faraghat az álmaiból célkitűzéseket, majd valóságot.

Köszönjük, Katka! Szeretünk, Katka! :)

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,

Dóra xx

2016. november 18., péntek

Helena nyereményjáték: első felvonás


Mivel közeleg az Interferencia megjelenése (november 30.), arra gondoltam, eljött a nyereményjátékok ideje. Első körben még nem is az Interferencia kerül kisorsolásra, hanem a Helena-trilógia első és második része, mivel ezekkel együtt teljes a trilógia. Jó pár évvel ezelőtt megjelent regényekről van szó, ezért úgy gondoltam, kicsit frissítsük fel őket, mielőtt megjelenik a sorozat záró része. A Helena-trilógia születéséről egyébként bővebben itt olvashattok - felelevenítettem az első regényeim megírásának időszakát, amire igazán érdekes utólag visszatekinteni.

A játékban két nyertest szeretnék kisorsolni, egyikük a Fénytörést, másikuk a Szabadesést fogja megnyerni, természetesen névre szólóan dedikálva, könyvjelzőkkel együtt.



Nagyon egyszerű a feladat: jelentkezz be a bejegyzés végén található Rafflecopter boxba, és hajtsd végre az egyetlen kötelező feladatot, vagyis ide kommentben válaszolj az alábbi két kérdésre. Ha ez megvan, pipáld ki a dobozkában a feladatot!

1. Ha tehetnéd, melyik elemet uralnád a legszívesebben? (tűz, víz, föld, levegő)
2. Melyik a kedvenc filmed, sorozatod vagy könyved, amiben boszorkányok is szerepelnek?

Ha már feltettem a kérdéseket, azért én is megválaszolom őket, jó? :) Legszívesebben a vizet uralnám. A kedvenc boszorkányos történetem pedig mindenféleképpen a Harry Potter, emellett A Tűz és Jég Dala ciklusban is van egy számomra nagyon kedves boszorkánykarakter (Melisandre), ezen kívül pedig nagyon élveztem a boszorkánykarakterek megjelenítését Neil Gaiman Csillagpor című könyvében (és az ebből készül filmfeldolgozásban). Ja igen, nem hagyhatom ki Lara Parker Éjsötét Árnyék c. könyvének Angelique-ját (és itt szigorúan a könyvváltozatra gondolok.) :)

Hajrá, sok sikert a játékhoz! November 26-án sorsolunk, onnan pedig csupán pár nap, és a trilógia harmadik része, az Interferencia is kapható lesz a könyvesboltokban. 

a Rafflecopter giveaway

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll.
Dóra xx

2016. november 15., kedd

A kedvenc szuperkajáim


Ez nem egy elcseszett jelzős szerkezet szeretne lenni a címben: bizonyára már ti is hallottatok a superfood kifejezésről, vagy olvastatok róla. Ez lényegében olyan ételek vagy alapanyagok gyűjtőneve, amelyek, ha rendszeresen fogyasztasz belőlük, olyan hatással vannak a szervezetedre, mintha két marék vitamint nyelnél le egyszerre, ami ráadásul hosszútávon szívódik fel, és kívül-belül karbantartja a testedet. Az életmódváltásom során egyre több ilyen ételt fedezek fel, és néha elönt az érzés, komolyan igyekeznem kell, hogy bepótoljam a szuperkaják nélkül eltöltött éveket. Jó, ez drasztikusan hangzik, de amióta tudatosan étkezem (minél több tápanyagban, vitaminban és antioxidánsban gazdag hamhamot választok), egyre jobban kiéleződik bennem a felismerés, hogy mennyire egészségtelenül ettem korábban - és ami a legrosszabb, kamaszkoromban. Na, de ennek vége. Sokszor írtam már erről, és gyanítom, hogy még fogok is. Lássuk a kedvenceimet!


Gránátalma

Kezdjük valami szezonális gyönyörűséggel. Ha van Édenkert, szerintem ez a gyümölcs egyenesen onnan jött, vagy nem is tudom, a Heszperidák kertjében állítólag alma nőtt - szerintem konkrétan gránátalma. Nem csak szemet gyönyörködtető, de egyáltalán nem hétköznapi gyümölcs: ügyes kezűnek kell lenni, hogy kinyerd belőle a vörös, gyöngyszemnyi magocskákat, amelyek lédúsak, édessavanyúak, és mennyeiek. Most ősszel igyekszem napi szinten enni. Lehet magában fogyasztani, vagy joghurtba keverni, gyümölcssalátába, desszertekre szórni, de még salátákba és bizonyos főételekhez, mártásokhoz is jól passzol. Nagyon magas az antioxidáns tartalma, egy csomó betegséget segít megelőzni. Egyszerűen nem tudok betelni vele, imádom!



Chia mag

Okos kis kaja, kifejezetten okos. Egy azték növényféléről van szó, ami eléggé felkapott lett az utóbbi években a rendkívüli egészségre való hatása miatt, szóval kipróbáltam, mire ez a nagy felhajtás: hát ja. Jó cucc. Rettenetesen apró, szinte mákszemnyi magocskákról van szó, amelyek vízbe, tejbe, akármibe áztatva megdagadnak és akár sűrű pudingszerű állagot is felvehetnek. De nem muszáj áztatni, az is jó megoldás, ha úgy viszed be a szervezetedbe, hogy salátákat, joghurtot, bármit megszórsz a száraz magocskákkal. Gyakorlatilag íztelen, így bármit tökéletesen kiegészít. Az én személyes kedvencem: 2 evőkanálnyi chia mag 2 dl langyos mandulatejben megduzzasztva, esetleg fél evőkanál mézzel édesítve. Nem kell ennél istenibb desszert vagy nasi.

Étcsokoládé

Ha már nasi, a másik kedvencem: amikor csoki-elvonási tünetek jelentkeznek rajtam, ott van az étcsokoládé. Elég egy, legfeljebb két kocka, mert a magas kakaótartalom miatt keserű, de nagyon különleges aromája van. Legalább 60-70%-os kakaótartalommal rendelkező csokit kell venni, és ha drága is a minőségi csoki, mivel keveset eszel belőle, sokáig kitart. Itt a kakaóbab a csodaszer, ami szuperül hat a szervezetedre.

Szeder

Nyár végén, ősz elején érik, és ha ilyenkor szembe találod magad a szederrel, annyit kell enni belőle, amennyit csak tudsz. Kevés olyan gyümölcs van, amibe annyi vitamint és ásványi anyagot találsz, mint ebben a fanyar ízű bogyós gyümiben. Egyébként, ha sötét színű vagy a piros bármelyik árnyalatában pompázó bogyós gyümölcsöt eszel, azzal csak jót teszel magadnak. Málna, eper, cseresznye, meggy, szőlő, áfonya, satöbbi.

Kivi

Rajongok a kiviért. Az egyik legmagasabb C-vitamin tartalmú gyümi, és az E-vitamin miatt a bőrre is jó hatással van. A vérnyomással is csodákat tesz. Én szeretem megvárni, amíg édesebbre és puhábbra érik, de savanykásan is fincsi.




Akácméz

Na, ez aztán a szuperdolog, ami ezerféleképpen felhasználható. Elsősorban édesítőként fogyasztom, mert a cukorról szinte teljesen leszoktam. Ha a zabkásámba fanyar vagy savanykásabb gyümölcs kerül, kanalazok rá egy kis mézet, és ennyi. Torokfájásra, köhögéscsillapításra természetesen kiváló a méz, és úgy általában nagyon jót tesz az immunrendszernek. A termelői akácméz nem a legolcsóbb dolog, de ebből sem kell hetente venni, az is biztos.

Zöld tea

Bocsi, nem maradhat ki - még akkor is, ha nem étel. Mert tény, hogy a mindennapjaim egyik legbiztosabb pontja a napi 2 csésze zöld tea, amire annyira rászoktam, hogy kifejezetten rosszul érzem magam, ha nem jutok hozzá. (:D) Legyen ez az egyetlen függőségem a könyvek és a zene mellett. Évek óta iszom, és nem tudom megunni. Nincs szükségem semmilyen édesítőszerre hozzá, mert imádom a fanyar, természetes ízét. Fogyaszt, jobb koffein, mint a kávé, jó a fogaknak, gyulladáscsökkentő, antioxidánsokban gazdag, kordában tartja a vércukrot... De úgyis kihagyok valamit. Tökmindegy, a lényeg, hogy csodaszer. Tudják ezek a keleti népek, mire kell ráfüggni.

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll.

Dóra xx